1964. július 21-én születtem, Budapesten. Van még pár évem a nyugdíjig és ezt az időt szeretett szakmámnak szeretném szentelni, gyakorlatban és elméletben is. Mióta  is foglalkozom ezzel az általam nagyon kedvelt, roncsolásmentes anyagvizsgálatnak nevezett tevékenységgel?

1988. októberében jelentkeztem az ország - akkori - egyik legelismertebb laboratóriumába dolgozni, az ERŐKAR-ba. Igazából annyit tudtam csak róla, hogy egy nagyon laza munka, sok utazással jár és a helyszíni munkáknál nincs ott a főnök. Ez már nyerő volt. A diagnosztikai osztályba vettek fel, ahol Szűcs Pál volt az osztályvezető. Rögtön belecsöppentem a mély vízbe, hiszen akkortájt volt a Gagarin (ma Mátrai) Hőerőműben egy főgőzvezeték-átalakítási projekt, ahol a geometriai ellenőrzéseket és mágnesporos vizsgálatot végeztük mi, a varratokon és az íveken. Aztán a következő évben bekerültem a "paksi-csapatba", amiből 1995-ig nem is kerültem ki, akkor is saját kérésre. Közben megfordultam az ország összes erőművében. Leninváros, ki emlékszik még rá? Inota? Hol is van? A legtöbb olyan amelynek már nyoma sincs.

Aztán jöttek a képzések a tanfolyamok. Először spektroszkópos képesítést szereztem, olyan tanároktól tanultam (Kéthelyi, Szakács, Zimmer, Török tanár urak) akik az eljárás magyarországi "atyjai" voltak. Aztán MPV 1-es, majd nem sokkal később 2-es képesítést szereztem. Fiatalabbak kedvéért: akkortájt 1, kb. egy hónapos képzés végén, mindhárom felületi vizsgálatra kaptunk jogosultságot. Aztán elvégeztem az UT1-es és UT2-es tanfolyamokat is és az első MSZ EN 473 szerinti tanúsításom 1996-ban LT (tömörségvizsgálat) eljárásból volt, amit a következő évben már 2-es szintre cseréltem. 1998-ban engem is elkapott a nagy kilépési láz (ekkortájt pár hónap leforgása alatt kb. 20 ember hagyta ott a labort, a vezetés egy buta döntése miatt) és a POWERTEST Kft-nél folytattam a szakmai tevékenységet. Vezetője, tulajdonosa Gubicza Péter (ᵻ) mellett nagyon sokat tanultam a szakmából. Pétertől megtanultam azt, hogy a vizsgálóknak kreatívnak kell lenni. Először elméletben kell átgondolni a probléma megoldását és utána körülnézni a "műszerparkban", hogy mivel oldhatod meg. Ha nem áll rendelkezésre, készítsd el. Így lett Magyarországon egyedülállóan 20 m-es videó-endoszkópunk. 2003-ban úgy éreztem, hogy túl sokan vagyunk a cégnél és sajnos nem mindenki egy irányba tolja a szekeret, ezért a következő év első munkanapja már a R.U.M. Testing Kft-nél jött el számomra. Lényegesen fiatalabb átlagéletkorú társaság volt, mint az előző cégemnél és sokkal többrétű munka. És végre foglalkozhattam azzal is, amivel már korábban is nagyon szerettem volna: az ultrahangos vizsgálatokkal. Sőt, annyira, hogy a cégvezető Nagy Zsolt azonnal bedobott a mély vízbe és hónapokat töltöttem el Jászberényben az Aprítógépgyárnál. Ma, Fortaco. Az eljárásban két nagyon komoly tudású mentorom volt, Szalay Ferenc (ᵻ) és Tóth László (ᵻ), akik nagyon jó pedagógiai érzékkel is meg voltak áldva. Megerősödtem ebben az eljárásban is. Egy picit elhamarkodott döntés eredményeképpen, 2008-ban visszamentem a POWERTEST-be.  Miután rájöttem, hogy amit elmondtak, az szöges ellentétben áll a valósággal, megbántam döntésem és újabb lehetőségek után kutattam. Közben azért volt pozitívum is, hiszen voltam Ciprus északi tengerpartján, Girne város melletti, Teknecik erőműben, ahol turbina revízió volt és az anyagvizsgálati munkákat végeztük el. Aztán 2010-ben újra visszatértem ide 3 hétre a másik 80 MW-os turbinához. És volt egy kis kitérő a ruien-i erőműben, Belgiumban, ahol egy kazán tűztér falát vizsgáltuk ultrahanggal. Aztán megtaláltuk egymást a Vincotte alakuló anyagvizsgáló laboratóriumával, ahová 2009-ben mentem el dolgozni. Ebben az évben megszereztem első 3-as tanúsításaimat VT és PT eljárásokból. Nem voltunk sokan, mindössze a - laborvezető, Gémes Gyurival együtt - öten. Viszont itt megtanultam mindent a munkatárgyalásokról, szerződéskötésekről, helyszíni munkák irányításáról, a jelentések elkészítéséről, és a számlázási feladatokról. Gyakorlatilag egy munkát A-tól, Z-ig végig vittünk, mint témafelelős. Ekkor végeztem el az RT1-es tanfolyamot, hiszen úgy tűnt kell a röntgenes is a csapatba. Érdekes volt a munka, de a kezdeti lendület után úgy tűnt nem akarunk tovább fejlődni és ez több ismeretlenes egyenlet volt. 2012-ben eldöntöttem, hogy itt hagyom az országot egy időre, ezért elmentem a Control Labor-hoz dolgozni. Itt azonban idősebb (ᵻ) és fiatalabb Nagy Péter meggyőztek arról, hogy nagyobb hasznomat vennék itthon, a jövőre vonatkozó terveikben. Maradtam, mivel 2013-tól egy ideig a roncsolásmentes anyagvizsgáló képzés is a cég egyik fő tevékenysége volt. Sikeres RT2-es illetve MT3-as és UT3-as vizsgákat tettem. 2015 év végén, mint műszaki vezető váltam el a cégtől, megtartva minden barátságot és jó kapcsolatot, ami a mai napig is tart. 2015 novemberében a saját utamra léptem, saját vállalkozásomban dolgozom.

2000 óta foglalkozom az anyagvizsgálók képzésével is. Először az AGMI oktatási osztályáról kaptam felkéréseket, majd a SZTÁV jelentkezett hasonló igényekkel. De nem maradhatott ki a harmadik bázis az ORSZAK sem. Aztán a SZTÁV-ból lett, Control HR majd a Hidra Kft. felnőttképző részlege lett a fő megrendelőm. Mit tanítottam és tanítok most is? Szemrevételezést és mágnesporos vizsgálatot a kezdetektől. Később el-elvállaltam a folyadékbehatolásos vizsgálatot is, sőt az ORSZAK-nál volt lehetőségem tömörségvizsgálati és spektroszkópos képzésben is részt vennem. Jelenleg a Hidra Kft-nél az MT, VT tanfolyamok, és amikor Hegedűs Sanyinak (ᵻ) szüksége volt rám UT tanfolyamok, illetve kihelyezett esetekben PT képzések tartoznak a profilomba. Sanyi halála óta foglalkozom a 3-as szintű alap és fővizsgára való felkészítéssel, valamint nagyobb részt veszek az UT képzésben és csak remélem, hogy megfelelek az ő emlékének. És egy ideje már a PED előadások, képzések is hozzám tartoznak.

A 2000-es évek eleje óta tevékenykedem az MHtE vizsgáin, mint kérdező és 2015. nyarán felvettek a vizsgaelnöki körbe.

Takács Csaba

Egy kicsi magánélet

Ifjúkoromban vívtam és amikor párbajtőröző lettem, kiderült, hogy nem vagyok annyira ügyetlen, mint első ránézésre tőrözőként. Vagy jó edzőt kaptam? Lehet, hiszen Udvarhelyi Gábor ma az egyik legelismertebb magyar párbajtőr mesteredző és egyben a jelenlegi szövetségi kapitány is. Voltak szép eredményeim, de valahogy a nagy eredmény csak nem akart kijönni belőlem, számtalan döntős, dobogós eredményem volt, míg végül sikerült az a fránya bajnoki cím 1984-ben. Aztán pár évig még vívtam, voltam I. osztályú vívó is, majd nem tudtam egyeztetni a munkámmal az edzéseket és szép lassan abbahagytam. Aztán a '90-es évek elején, megkerestek, hogy nem akarok-e versenybíró lenni, amire igent mondtam. És tulajdonképpen azóta, minden komolyabb hazai versenyen a pást mellett állok. Évek óta az egyik legrizikósabb meccs a férfi párbajtőr-csapat döntő egyik versenybírója vagyok, de számos egyéni döntőt is vezettem, felnőtt és korosztályos bajnokságokon. Részt vettem Katonai Világjátékokon kétszer is, vezettem Katonai Európa-bajnokságon és itt is eljutottam arra a csúcsra, ami minden versenybíró álma, világversenyen egyéni döntőt vezetni. 2011-ben a férfi párbajtőr egyéni döntőt vezettem Rio de Janeiro-ban az 5. Katonai Világjátékokon, méghozzá pont a 47. születésnapomon. 2019-ben befejeztem a versenybírói tevékenységemet, kizárólag a veterán versenyek főbÍrói felkérését fogadom el.

1989 óta vagyok házas. Párommal, Erikával 1987-ben ismerkedtünk meg. 1991-ben született lányom, Enikő, aki 2016. július 4-én egy csodálatos kisfiúnak adott életet. Azóta nagypapaként az egyik legfontosabb számomra, hogy Milán unokámmal minél több időt töltsek.